Bár a számítógép diadala az iparban már évtizedek óta tart, a „negyedik ipari forradalommal” szintet léptünk. Egyfajta digitális (r)evolúciónak lehetünk szemtanúi, a digitális és a fizikai világ egyesülésének, melynek eredményeként a virtuális valóság a külső valóságot szimulálja. A termelési folyamatokban például ma már az eszközök önállóan kommunikálnak egymással, a számítógép vezérelte rendszerek nyomon követik a fizikai folyamatokat, és decentralizált döntéseket hoznak – persze emberi támogatással. Ez tehát már a jelenünk.
A negyedik ipari forradalom alapja a digitalizáció, amivel biztosítjuk rendszereink folytonosságát, bővíthetőségét vagy éppen összekapcsolódását olyan új technológiákkal, mint az IoT (Internet of Things – a dolgok internete) eszközök vagy a Smart Data elemzések. Hogy mindez miért hatalmas jelentőségű? Mert a kiterjedt digitális adatgyűjtés lehetővé teszi, hogy a korábban csak fizikai térben létező termékek és szolgáltatások kiterjeszthetővé, újraépíthetővé váljanak, ennek következtében rendszereink optimalizálása könnyebb, a termelésünk pedig versenyképesebb lesz. A digitális megoldások mellett új gyártástechnológiák jelennek meg, új termékekkel bővítjük portfóliónkat, amelyek gyártására nemcsak a gyártási infrastruktúránkat, hanem munkatársainkat is fel kell készíteni.